Borkóstolókon – pláne, ha a Balaton-felvidéken járunk -, gyakran hallani, hogy „Ugye érzed ezt az ásványosságot a borban?”. Hogy mire kell gondolnunk ilyenkor? A borkészítést alapjaiban meghatározzák a termőterület kőzetei – ezek is legalább annyira formálják az egyes borok karakterét, mint például az éghajlat vagy a szőlőfajta adottságai.
A Káli-medencében vagy a tanúhegyeken – mint a Badacsony, vagy a Szent György-hegy - például leginkább vulkanikus borokkal találkozhatunk, hiszen ezek a hegyek valaha vulkánok voltak, az itt érlelődő szőlők pedig bőven kapnak jellemzően a bazaltból, ami friss savakat és kellemes, ásványos ízeket kölcsönöz a boroknak.
De mit is kell tudni a bazaltról?
Ez az a kőzetfajta, ami a leginkább jellemző a Balatonra. Bazalthegyek, bazaltkúpok, bazaltorgonák: ezeket a kifejezéseket úton útfélen hallhatjuk vagy olvashatjuk, ha valamelyik tanúhegyen kirándulunk. A bazalt lávakitöréskor keletkező kőfajta, amit bizony még a Földön kívül is megtalálhatunk, ugyanis a Holdon és a Marson is fedeztek fel ilyen kőzetet.
Nálunk, a 19-20. században kezdődött el a bazaltbányászat: a balatoni tanúhegyek mindegyikében apró bányalyukak képződtek, hegyek nagyobb részét pedig szó szerint elhordták a bányamunkások. Így vált például a Hegyestű, a Haláp és a Badacsony is csonkaheggyé – nem is kis mértékben. A bazaltot nagy mennyiségben hasznosították az építőiparban: Badacsonyban, de Szigligeten és a Balaton-felvidék több pontján találkozhatunk bazaltkövekből épült házakkal, de útépítéshez, vasúti sínek építéséhez is ezt használták.
A bazalt mellett a fehérmészkő a második legtöbbet emlegetett kőzet.
A Balatonfüredi kistérségben, de a Káli-medencében, Gyenesdiáson, sőt Nemesvámos környékén is bőven találhatunk ilyen köveket. A legizgalmasabban a balatonfüredi Száka-hegyi kőfejtőbe kirándulva ismerhetjük meg a mészkövet, amit korábban itt bányásztak, ma viszont már csak tanösvényként járható körbe. Érdemes megfigyelni a mészkő lemezes megjelenését: olyanok akár egy-egy műalkotás!
